Egybeírás vs. különírás: -ó, -ő képzős igenevek

12. Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző,
általában különírjuk jelzett szavától:

dolgozó nő, 

izzó fém, 

közvetítő javaslat, 

parancsoló hang, 

sajgó térd, 

felszabadító mozgalom, 

kiváló termék, 

(az újoncokat) kiképző tiszt stb.; 

különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó:

mutató névmás, 

szélező körfűrész, 

növényvédő szer, 

rakétaindító állvány, 

földrengésjelző műszer, 

ellenőrző bizottság, 

összekötő híd, 

előadó körút stb.

Ha viszont az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak
(az igenév nem folyamatot, hanem valamire való képességet, rendeltetést fejez ki; illetőleg a jelzett szó az igenévben kifejezett cselekvésnek valamilyen határozója),
a két egyszerű szót egybeírjuk:  

cséplőgép, 

izzólámpa, 

desztillálótorony, 

védőnő, 

ivóvíz, 

költőpénz, 

eladólány (üzletben), 

kiképzőtiszt (beosztás), 

felvonóhíd; 

hálószoba, 

kutatóintézet, 

pihenőnap, 

evezőlapát, 

átütőpapír, 

belépőjegy; stb. 

(Vö. 138.)

A kialakult szokást megtartva több olyan (részben jelentésváltozást is mutató) kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja összetett szó:  

forgószínpad, 

javítóműhely, 

mozgókórház, 

mérőműszer, 

előhívótank, 

vendéglátóipar stb.