A címben jelzett témakörben nyújt segítséget az alábbi, az eredetihez képest kissé a hely szellemiségének megfelelően átdolgozott szövegrész. (Az eredeti és teljes szöveg Szakdolgozati útmutató címszó alatt olvasható.)
Egy szakmai jellegű munka során meg kell különböztetni a hivatkozott vagy idézett, és a felhasznált irodalmat.Ennek tudományterületenként más-más kialakult gyakorlata van, a magyar gyakorlathoz való igazítását kiválóan megoldotta Gyurgyák János [Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Bp.: Osiris, 2000, 540 p.)].
A hivatkozás mindig egy konkrét esetben történik, amikor az adott mű írója felhasznál, idéz egy másik művet. Ettől függetlenül a műhöz bibliográfiát is adhatunk. A bibliográfiában azokat a műveket kell felsorolni, amelyeket a mű írója elolvasott és a munkája során felhasznált.
A kutatás és publikálás etikája megkívánja, hogy az érintett mű adatait pontosan, kellő részletezéssel közöljük és annak forrását meg is adjuk.
A források átvételének két módja van:
a) Szó szerinti idézés: ilyenkor az idézőjel használata az adott szövegrészre kötelező.
b) A gondolati tartalom nem szó szerinti idézése. Amennyiben egyes szerzők megállapításait, gondolatmenetét vesszük át, ebben az esetben is fel kell tüntetni a hivatkozott szerzőt az idézőjel használata nélkül.
Formáját tekintve a hivatkozások lehetnek lapaljiak és szövegköztiek.
A szövegközti megoldást csak akkor alkalmazzuk, ha nem sok hivatkozott dokumentum van a munkában, ill. ha a szerző-évszám rendszert alkalmazzuk. (Általában ez utóbbit várják el a tudományos szakfolyóiratok szerkesztői és a konferencia szervezők.)
Az idézőjel nélkül átvett, nem jelölt szövegek szó szerinti beillesztése, az Internetről letöltött és hivatkozás nélkül beillesztett munkák felhasználása etikátlan.
A jegyzetek
A főszöveget kiegészítő olyan rövid megjegyzések, magyarázatok, irodalmi hivatkozások, idézetek, vagy a mű szövegébe be nem illeszthető utalások tartoznak ide, amelyek esetleg a téma kifejtését zavarnák, de a tudományosság, valamint a megalapozottság bizonyítása érdekében szükség van rájuk. E csoportba tartoznak még az ellenvélemények (pl. történészek közötti viták esetén), az összehasonlítások (jelölése: vö. = vesd össze) vagy a szóbeli adatközlők megnevezése és a mű elkészültében segítő szakembereknek, támogatóknak stb. kifejezett köszönet.
Figyelem! A mai magyar gyakorlatban a hivatkozások rendje többféle lehet - másképpen hivatkoznak az alkalmazott tudományokban és másképpen a humán tudományokban!
Fontos, hogy a választott formai leíráshoz mindig következetesek maradjunk az adott mű egészén át.
Néhány jegyzetalkotási típus
1. A sorszámozott rendszer
A hivatkozásokat előfordulásuk sorrendjében számozni kell szögletes zárójelbe vagy felső indexbe tett számmal. A sorszámokat a lap alján vagy a mű végén a Jegyzetekben kell feloldani. E rendszer előnye, hogy nem töri meg a főszöveg folyamatosságát. Példa a kitevőbe tett jegyzetszámra és a lapalji jegyzetre:
Göncző Viktor - Téglás Attila: "Mindenhová kell fújni, én úgy mondom." (Egy szegedi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata)
2. A hagyományos rendszer
A hivatkozást valamennyi bibliográfiai adattal együtt a főszövegben kell közölni kerek zárójelben. Előnye, hogy azonnal tájékoztat az újabb információról, hátránya, hogy megtöri a gondolatmenet folyamatosságát. Ezt a formát akkor célszerű alkalmazni, ha nem sok hivatkozott dokumentum van a munkában. Ha ezekben a bibliográfiai hivatkozásokban teljes oldalszámozással hivatkozunk, nem veszünk át gondolatot, tehát nem idézünk, hanem utalunk a műre.
Például:
* Szó szerinti idézés: Károlyi Gáspár 1563-ban "az írásértésnek bölcsessége" mellett "az külső dolgokban való bölcsesség," valamint "sok és új találványok" "bősége" miatt érezte a maga korát különlegesnek. (Károlyi Gáspár: Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okaikrul. Debrecen, 1563, 159. p.)
* A gondolati tartalom nem szó szerinti idézése: Péter Katalin legújabb, kiváló tanulmánygyűjteménye ezt a kort idézi meg. (Péter Katalin: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Bp. : Ráday Gyűjtemény, 1995, 263 p.)
3. A szerző-évszám rendszer
A megfelelő helyen kerek zárójelben kell megadni a hivatkozott mű szerzőjének családnevét és szóközzel elválasztva a megjelenés évét írásjel nélkül, majd vessző után az oldalszámot. A szerző-évszám rendszerű hivatkozást a mű végén betűrendes irodalomjegyzék egészíti ki, amely tartalmazza a hivatkozott mű teljes bibliográfiai adatait.
Például:
* Szó szerinti idézés: Károlyi Gáspár 1563-ban "az írásértésnek bölcsessége" mellett "az külső dolgokban való bölcsesség," valamint "sok és új találványok" "bősége" miatt érezte a maga korát különlegesnek. (KÁROLYI 1563, 159. p.)
* A gondolati tartalom nem szó szerinti idézése: Péter Katalin legújabb, kiváló tanulmánygyűjteménye ezt a kort idézi meg. (PÉTER 1995, 263 p.)
Hivatkozási típusok
1. Az egyszeri hivatkozás
Amennyiben a dolgozatban egy szerzőnek csak egy művére történik többször is hivatkozás, akkor a szerző neve mellett az i.m. (idézett mű) jelölést kell használni, s ezután a hivatkozott lapszámot közölni. A nagy vagy a kis betűs változat is elfogadható, de a válaszott formát mindig következetesen kell alkalmazni.
Például: I. m. 25. p. vagy i. m. p. 25. (a 25. oldalon), I. m. 25-27. p. vagy: i. m. pp. 25-27. (25. oldaltól 27. oldalig)
Ha ugyanannak a szerzőnek különböző, már hivatkozott műveire kell ismételten hivatkozni, akkor a szerző neve után az évszámot, majd a hivatkozott oldalszámot kell írni.
Például szöveg közbeni hivatkozás esetén: (Kosáry 1980, 28. p.), (Kosáry 1971, 10. p.) Ha egy szerzőnek az adott évben több munkáját is felhasználtuk, a, b, c rendszert használjunk a tovább osztályozásra. (Kosáry 1980b, 12. p.)
Tetszés szerint vagy az o. = oldal, vagy a p. = a latin pagina rövidítést alkalmazhatjuk. A pp.= paginae jelzést mindig akkor, ha több oldalra hivatkozunk pl.-tól, -ig.
2. Az ismétlődő hivatkozás
- Két egymás után következő jegyzetben ugyanarra a műre/műrészre történő hivatkozás
- Ugyanazon műnek egy másik helyére hivatkozunk
- Hivatkozás a kiadvány egy részére vagy egy meghatározott oldalon található szövegre
* Kosáry Domokos: Magyar történetírás a két világháború között. In: Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei. Írások Európáról és Magyarországról. Bp. : Magvető, 1987, 120-125. p.
* Horváth János, ifj.: Anonymus és a Kassai Kódex. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk.: Horváth János-Székely György. Bp. : Akadémiai K., 1974, 81-110., 147. p. (Memoria Saeculorum Hungariae ; 1.)
* Pataki Vidor: A XVI. századi várépítés Magyarországon. In: A Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve. 1. köt. Bp., 1931. 98-133. p.
* Skaliczki Judit - Rónai Iván: A könyvtárak és közgyűjtemények szerepe az információs társadalomban. Könyvtári levelezőlap, 9. évf. 10. sz. (1997) 2-5. p.
3. Dokumentumtípusok szerinti hivatkozás
Könyvek
a) egy szerzős mű esetén
Péter Katalin: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Bp. : Ráday Gyűjtemény, 1995, 263. p.
Zvara Edina: "Az keresztyén olvasóknak". Magyar nyelvű bibliafordítások és -kiadások előszavai és ajánlásai a 16-17. századból. Bp. : Balassi, 2003, 48., 55-57. p. (Régi Magyar Könyvtár Források ; 14.)
b) Két szerzős mű esetén
Barátné Hajdu Ágnes-Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. Bp. : Universitas, 1998, 224. p.
b) A háromnál több szerzős mű esetén
Ez esetben nem a szerzőket, hanem a szerkesztő nevét célszerű kiemelni.
Például: Mátyás király 1458-1490. Szerk. Barta Gábor. Bp. : Akadémiai K., 1990, 226. p.
Időszaki kiadványok
Folyóiratcikkek leírása
Szerző: Cím. Időszaki kiadvány elnevezése, évf. szám (dátum:év. hó nap) oldalszám
Például: Péterfi Rita-Vidra Szabó Ferenc: Információs szükségletek, információs hátrányok, esélyegyenlőség. Könyvtári Figyelő, U.F. 13. = 49. évf. 3. sz. (2003.) 527-554. p.
Elektronikus források
Rendkívüli szerteágazó problematikája (eredetileg is digitalizált, csak elektronikusan megjelenő mű, elsőként nyomtatott formában kiadott, majd digitalizált kiadvány, nyomtatott változat nélküli e-folyóirat, nyomtatott változattal is rendelkező e-folyóirat, e-folyóiratcikk stb.) miatt itt csak egy-egy példát mutatunk be, egyébként feltétlenül meg kell nézni az erre vonatkozó szakirodalmat és az említett ISO szabványt. (Ld. 4. pont)
Egyéb irodalom:
Sipos Márta-Ungváry Rudolf: Hivatkozás távoli hozzáférésű HTML-dokumentumokra. Tudományos és műszaki tájékoztatás, 47. évf. 12. sz. (2000.) 495-502. p.
A szögletes zárójelben lévő adat az adathordozó típusát, ill. azt a dátumot jelöli, amikor még élt az internet oldal. Az URL címet mindig a két < > jel közé kell tenni (szóköz nélkül)!
Példák:
* HEKTOR. Adattárak az OSZK-ban [online]. Bp. : OSZK, 1999. [2003. 01. 31.]
A bibliográfia formai követelményei
A bibliográfiában azokat a műveket kell felsorolni, amelyeket a dolgozat írója elolvasott és a munkája során felhasznált. Sokféle forrás felhasználása esetén célszerű azokat valamilyen szempont szerint csoportosítani: szerző és cím szerinti betűrend, a kiadványok megjelenési ideje a legfrissebbtől visszafelé haladva a legrégebbiig, vagy dok. típus szerint stb.
A leggyakoribb rendezés a betűrendbe sorolás, vagyis az egyes bibliográfiai tételek a magyar ábécé sorrendjének megfelelő betűrendben követik egymást. (A névelőket nem kell figyelembe venni a betűrendbe soroláskor!)
A szerzők nevének leírásakor el kell hagyni a tudományos fokozatra, vagy társadalmi rangra vonatkozó névelőzékeket, mert azok nem képezik a betűrendbe sorolás alapját, pl. DLA, dr., prof., PhD stb.
A szerkezetet adó rendezési adatot (szerző vagy cím, évszám stb.) érdemes formailag is megkülönböztetni a könnyebb áttekinthetőség kedvéért.
A bibliográfiában mindig a teljes oldalszámot kell megadni, a hivatkozásban viszont csak azt az oldalszámot, ahonnan a gondolatot vagy az idézetet vettük.
Példák:
* Elektronikus és hagyományos dokumentumok (könyv, tanulmány, folyóiratcikk) együttes alkalmazása az egyes tételek szerzői betűrendjében
* Egy adott téma bibliográfiai anyaggyűjtése a szerzők nevének abc sorrendjében
Javasolt szakirodalmak a témához
ECO, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? 3. kiad. Bp. : Gondolat, 1996, 255. p.
FERCSIK Erzsébet: Dolgozatírás - felsőfokon. Bp. : Krónika Nova, 2002, 91. p.
GYURGYÁK János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Bp. : Osiris, 2000, 540. p. (Osiris kézikönyvek)
Kutatás és közlés a természettudományokban. Szerk. Koltay Tibor. Bp. : Osiris, 1999, 318. p. (Osiris kézikönyvek)
MSZ ISO 690 Bibliográfiai hivatkozások. 2. kiad. Bp. : Magyar Szabványügyi Hivatal, 1990, 22. p.
SZABÓ Katalin: Kommunikáció felsőfokon. Hogyan írjunk, hogy megértsenek? Hogyan beszéljünk, hogy meghallgassanak? Hogyan levelezzünk, hogy válaszoljanak? 2. átd., bőv. kiad. Bp. : Kossuth, 2001, 404. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése