A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek, valamint az ikerszók írása (MHSz. 100-101., 102-103.)


100. A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek tagjai egyenrangúak. Az ilyen alakulatok írásmódja elsősorban attól függ, hogy mennyire szoros a kapcsolat az alkotóelemek között.

a) A csak alkalmilag egymás mellé kerülő egynemű (halmozott) mondatrészeket vesszővel választjuk el egymástól: 
apja, anyja (eljött); 
fűrészelt, gyalult (egész nap); 
tejet, vajat, kenyeret (vásárolt); stb.

b) Ha az egymásnak mellérendelt tagok együttese már mást jelent, mint azok külön-külön, de még mind a két tag felveszi a toldalékokat, akkor az összetétel még laza, ezért elemeit kötőjellel kapcsoljuk össze: 
süt-főz, sütnek-főznek, sütött-főzött, sütni-főzni, sütés-főzés; 
ég-föld, eget-földet; 
ide-oda, idébb-odább; 
több-kevesebb, többé-kevésbé; stb.

Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az egyformán toldalékolt szavakból alakult mellérendelő összetételek tagjait akkor is, ha toldalék nélküli formájuk nem él összetételként: 
apraja-nagyja, apraját-nagyját, 
keze-lába, kezét-lábát, 
orrán-száján, 
testi-lelki, 
írás-olvasás, 
oktató-nevelő stb.

Két, azonos szerepű toldalékkal ellátott szó alkalmi egységét újabban gyakran éreztetjük kötőjeles összefűzésükkel: 
kínos-fájdalmas (búcsú), 
gazdasági-társadalmi (változások), 
nyelvi-stilisztikai (elemzés), 
kérő-esdeklő (szavakkal), 
sírva-nevetve (ölelte át) stb.

Ezzel a lehetőséggel azonban ne éljünk vissza: nem rokon vagy ellentétes értelmű tagokat, illetőleg kettőnél több szót ne írjunk vessző vagy kötőszó helyett kötőjelesen: nyelvtani, stilisztikai és helyesírási (gyakorlatok), nem: nyelvtani-stilisztikai-helyesírási (gyakorlatok); stb.

c) A már teljesen összeforrott, ezért csak második tagjukon toldalékolt mellérendelő összetett szavakat egybeírjuk: 
rúgkapál, rúgkapálnak, rúgkapáló; 
búbánat, búbánata, búbánatos; 
árvíz, árvíztől; 
hadsereg, hadseregben, hadseregek; 
hányaveti, hányavetiek; stb.

101. A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) mellérendelő összetételek csoportja nem különül el élesen egymástól.

a) Számos olyan mellérendelő kapcsolatunk van, amely nem vagy csak kivételesen – és csak az utótagon – látható el toldalékokkal
Az ilyen mellérendelő összetételek tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: 
édes-bús, 
sík-domború (lencse), 
rabló-pandúr, 
szoba-konyha, 
sakk-matt; 
piros-fehér-zöld; stb. 
A tagok közötti kötőjelet az esetleges toldalékoláskor is megtartjuk: 
édes-búsan, 
sík-domborúra (csiszolt), 
rabló-pandúrt (játszottak), 
szoba-konyhás (lakás), 
sakk-mattot (mondott); 
piros-fehér-zöldet, piros-fehér-zöldre; stb.

b) Néhány, alapformájában egybeírt mellérendelő összetétel kétféleképpen toldalékolható. 
Ilyenkor a toldalékos formák írásképe is vagylagos: 
hírnév: hírneve, de: híre-neve; hírneves, de híres-neves; stb
A kétféle toldalékolásnak oka lehet a jelentések elkülönülése is: 
(a határban) szántó-vető (emberek), de: a szántóvetők (= földművesek); 
(a padlón) csúszó-mászó (kisgyerek), de: a csúszómászók (= hüllők); stb.

Nincsenek megjegyzések: