Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek írása (MHSz. 104-121.)

104. Az alárendelő összetételek első tagja a másodikkal olyan kapcsolatban van, amely kisebb vagy nagyobb alakítással mondatrészi viszonyú szókapcsolattal is kifejezhető, tehát az utótaggal az előtagra kérdezhetünk. – Így például: szavahihető: mi hihető? – a szava hihető (az előtag az utótagnak alanya); drágakő: milyen kő? – drága kő (az előtag az utótagnak minőségjelzője); háromszög: hány szög? – három szög (az előtag az utótagnak mennyiségjelzője); favágó: mit vágó? – fát vágó (az előtag az utótagnak tárgya); életképes: mire képes? – életre képes (az előtag az utótagnak határozója); hegygerinc: minek a gerince? – a hegynek a gerince (az előtag az utótagnak birtokos jelzője).

Az alanyos, a minőség- és a mennyiségjelzős kapcsolatok

105. Alanyos, minőségjelzős és mennyiségjelzős viszonyban a szókapcsolatok és az összetételek egyaránt jelöletlenek, mert az alanynak, valamint a minőség- és mennyiségjelzőnek nincs ragja:

aszály sújtotta (vidék) és farkasordító (tél); 

meleg nyár és színesfém; 

tíz forint és öttusa; stb.

106. Az alanyos kapcsolatokat a következőképpen írjuk:

a) Az alanyos kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól:

gondatlanság okozta (baleset), 

traktor szántotta (föld), 

(a) munkások szervezte (gyűlés), 

anyja nevelte (gyermek) stb.;

különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó:

árvíz mosta (töltés), 

porhó borította (lejtő), 

(a) barátom kölcsönadta (pénz), 

(a) számítógép ellenőrizte (adatok) stb.

b) Az alanyos összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege:

agyafúrt (= ravasz), 

eszeveszett (= őrült), 

ügyefogyott (= gyámoltalan, félszeg), 

nyakatekert (= bonyolult), 

lélekszakadva (= nagy sietve) stb.

c) A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk több alanyos kapcsolat tagjait:

dércsípte (levelek),
napsütötte (táj),
molyrágta (szőnyeg),
szúette (bútor),
magvaváló (szilva) stb.

107. A minőségjelzős kapcsolatok írásának fő szabályai a következők:

a) A minőségjelzős kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól:

jobb kéz, 

általános iskola, 

ipari ország, 

olvasó lány, 

érett gyümölcs stb.; 

különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó:

szélsőbal párt, 

egyetértő mosoly, 

orvosi titoktartás, 

baráti kézfogás, 

mezőgazdasági gépgyár stb.

b) A minőségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: 

gyorsvonat (vonatfajta), 

hidegvérű (= nyugodt), 

melegágy (a kertészetben), 

kispárna (párnafajta), 

söröspohár (= sörnek való pohár), 

forgószél (szélfajta), 

holtág (folyóé) stb.

c) A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk számos minőségjelzős kapcsolat tagjait:

nagyfokú, 

fiatalkorú, 

haditerv, 

légiposta, 

útitárs, 

vízinövény, 

jótett stb.

108. Ha két különírt szóból álló minőségjelzős kapcsolat második tagjához -i, -beli, -s, -ú, -ű, -jú, -jű, -nyi képző járul, a különírást általában megtartjuk:

bal parti, 

szomszéd falubeli, 

piros tetős, 

fehér virágú, 

apró szemű, 

erős bordájú, 

nagy erejű, 

kis hordónyi stb.; 

különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó:

halványlila színű, 

iskolaköteles korú, 

hosszú szempillájú, 

szürke télikabátos, 

öntelt magatartású stb.

109. A fokozó vagy nyomósító szerepű melléknévi jelzőt nem írjuk egybe a jelzett melléknévvel:

szép piros, szép kövér, 

jó nagy, jó erős, 

borzasztó rossz, szörnyű hideg stb. 

Hasonlóképpen: nagy néha, jó néhányszor stb.

110. A színárnyalatot kifejező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknevekkel:

halványlila, 

sötétzöld, 

világossárga, 

zöldeskék; 

almásszürke, 

haragoszöld, 

mélykék, 

törtfekete, 

újpiros; stb. 

Az összetett színnevek árnyalatát jelző mellékneveket azonban különírjuk:

sötét rózsaszín, 

világos narancssárga, 

halvány kékeszöld stb.

111. Az olyan összetételeket, amelyekben a főnév minőségjelzője az összetett szóban levő alakjában vagy jelentésében önálló szóként nem használatos (al-, bel-, köz-, kül-, szak- stb.), mindig egybeírjuk:

alelnök, 

belföld, 

élüzem, 

előtag, 

közérdek, 

külügy, 

mellékjövedelem, 

pótágy, 

szakember stb.

112. Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, általában különírjuk jelzett szavától:

dolgozó nő, 

izzó fém, 

közvetítő javaslat, 

parancsoló hang, 

sajgó térd, 

felszabadító mozgalom, 

kiváló termék, 

(az újoncokat) kiképző tiszt stb.; 

különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó:

mutató névmás, 

szélező körfűrész, 

növényvédő szer, 

rakétaindító állvány, 

földrengésjelző műszer, 

ellenőrző bizottság, 

összekötő híd, 

előadó körút stb.

Ha viszont az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (az igenév nem folyamatot, hanem valamire való képességet, rendeltetést fejez ki; illetőleg a jelzett szó az igenévben kifejezett cselekvésnek valamilyen határozója), a két egyszerű szót egybeírjuk:

cséplőgép, 

izzólámpa, 

desztillálótorony, 

védőnő, 

ivóvíz, 

költőpénz, 

eladólány (üzletben), 

kiképzőtiszt (beosztás), 

felvonóhíd; 

hálószoba, 

kutatóintézet, 

pihenőnap, 

evezőlapát, 

átütőpapír, 

belépőjegy; stb. 

(Vö. 138.)

A kialakult szokást megtartva több olyan (részben jelentésváltozást is mutató) kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja összetett szó:

forgószínpad, 

javítóműhely, 

mozgókórház, 

mérőműszer, 

előhívótank, 

vendéglátóipar stb.

113. A -t, -tt képzős melléknévi igeneveket legtöbbször különírjuk jelzett szavuktól:

csapolt sör, 

dőlt betű, 

sült hús, 

zárolt anyag, 

adott szó, 

fedett uszoda, 

vetített kép stb. 

Csak néhány jelentésváltozáson átment kapcsolatot írunk egybe:

aludttej, holtpont, nyúltagy, zártszék stb.

114. Minőségjelzőként nemcsak melléknév állhat, hanem főnév is.

a) A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól:

mérnök bátyám, 

belgyógyász barátunk, 

közgazdász szakértő, 

gyermek király, 

ajándék könyv, 

rongy fráter, 

vendég néni, 

tüzér tizedes, 

huszár főhadnagy, 

rendőr százados; 

csuda jó, 

kutya hideg; stb. 

Hasonlóképpen különírjuk az ilyen alakulatokat is:

igazgató elvtárs, 

tanár úr, 

tanító néni, 

mérnök szaktárs stb.

b) Egybeírjuk viszont a következő típusú, általában fajtajelölő főnévi minőségjelzős alakulatokat:

akácerdő, 

csiperkegomba, 

diáklány, 

fenyőfa, 

fiúgyermek, 

fűszeráru, 

kölyökkutya, 

lakatosmester, 

legényember, 

rabszolga, 

vendégművész stb.

115. Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, hogy az utótagként megnevezett tárgy abból az anyagból készült. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel:

aranygyűrű, 

alumíniumedény, 

faburkolat, 

gyapjúsál, 

kőfal, 

platinatégely stb. 

Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától:

acél mérőszalag, 

bőr pénztárca; 

nyersselyem ing, 

vasbeton gerenda; 

műanyag padlóburkolat; stb.

116. A hónap vagy nap jelzőként álló nevét különírjuk jelzett szavától:

január hónapban, 

hétfő reggel, 

csütörtök estére; 

március havi, 

kedd reggeli, 

péntek esti, 

vasárnap déli; stb.

117. A mennyiségjelzős kapcsolatok írásának fő szabályai a következők:

a) A mennyiségjelzős kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól:

öt ujj, 

száz forint, 

ezer esztendő, 

sok munka, 

több energia stb.; 

különösen olyankor, ha a kapcsolat valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó:

negyvenöt perces, 

két négyzetméternyi, 

huszonegy köbméteres stb. (Vö. 119.)

b) A mennyiségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege:

háromszög (mértani idom), 

tízperc (iskolában), 

öttusa (sportban), 

hatökör (= buta), 

ezermester (= sok mindenhez értő), 

tizenkétszög (mértani idom) stb.

c) A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk számos (főleg képzővel ellátott) mennyiségjelzős kapcsolat tagjait:

egynapi, 

nyolcoldalú, 

kétnyelvű, 

ötéves, 

tízpercnyi, 

húsznaponként stb. (Vö. 119.)

118. Mennyiségjelzőként nemcsak számnév állhat, hanem (mennyiséget, mértéket, nagyságot jelentő) főnév is. Az ilyen főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól:

egy csomó retek, 

nagy halom kavics, 

két hordó bor, 

egy rakás fa, 

tenger virág, 

tíz deka vaj, 

tízezer kilowatt áram, 

száz hektár föld stb.

119. Egy egyszerű tőszámnévnek (ill. a sok, több, fél számnévnek), valamint egy -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzős egyszerű melléknévnek a kapcsolatát egybeírjuk:

harmincnapi, 

kilenchavi, 

háromlábú, 

ötágú,

hétfejű, 

kétzónájú, 

kétpetéjű, 

sokmilliós, 

négyoldalas, 

húszfőnyi stb. 

De számjegyekkel írva: 9 havi, 20 főnyi stb.

Ha azonban akár a melléknév, akár a számnév, akár mind a kettő összetett szó, a kapcsolat számnévi tagját különírjuk a melléknévi tagtól:

hat vegyértékű, 

egy szótagos, 

negyven négyszögöles, 

száz hektoliternyi; 

tizenkét emeletes, 

huszonnégy tagú, 

negyvennyolc órás, 

száztizenhat napi; 

hetvenöt centiméteres, 

ötvenhét másodpercnyi; stb. 

számjegyekkel írva is: 40 köbcentiméteres, 116 napi stb. [Vö. 117. a), c)]

Hasonlóképpen írjuk az ilyen -nként ragos alakulatokat is:

kéthetenként, 

háromhavonként, 

ötévenként; 

tizenöt naponként, 

három hónaponként; 

5 évenként, 15 naponként; stb. [Vö. 117. c)]

120. A -dik képzős sorszámnévi jelzőt nem írjuk egybe sem a jelzett főnévvel, sem a (rendszerint -i, -s, -ú, -ű képzős) melléknévvel:

ezredik év, 

harmadik napon, 

hetedik alkalommal; 

harmadik havi, 

negyedik osztályos, 

ötödik rendű, 

tizenkettedik havi; stb. 

A -d képzős sorszámnévi jelzőt viszont egybeírjuk mind a főnevekkel, mind a melléknevekkel, mind a számnevekkel:

ötödévben, 

hetedízben; 

ezredévi, 

ötödéves, 

másodrendű, 

tizenötödrangú; 

harmadfél; stb. (Vö. 291.)

121. A visszaható névmásokkal a számnevekből alkotott -d sorszámnévképzős jelzőket egybeírjuk:

másodmagammal, 

századmagával; 

tizenhatodmagunkkal, 

huszonötödmagukkal; stb.