A szóismétlések írása (MHSz. 96-99.)

96. Az alkalmilag (általában nyomatékosítás végett) megismételt szavak közé vesszőt teszünk:

fiam, fiam; 

várt, várt; 

gyorsan, gyorsan; stb.

97. A változatlan formájú tagokból szókettőzéssel keletkezett összetételeket kötőjellel írjuk:

más-más (= mindig más és más), 

egy-egy (= néhány), 

sok-sok (= nagyon sok, tömérdek), 

ki-ki (= mindenki), 

alig-alig (= nehezen), 

már-már (= majdnem, szinte), 

néha-néha (= nagy ritkán), 

messze-messze (= nagyon messze) stb. 

Eredetük tudatának elhomályosulása miatt egybeírjuk viszont az
azaz kötőszót és 
a  nana, nini, nono, hehe, dádá típusú indulatszókat.

98. Különírjuk egymástól ugyanannak a szónak különböző toldalékokkal ellátott változatait:

szemtől szembe, 

háztól házig, 

napról napra, 

jobbnál jobb, 

szebbnél szebb, 

tudván tudta, 

kérve kéri, 

várva várt stb.; 

továbbá a névutós szóismétlések tagjait:

fej fej mellett, 

nap nap után stb.; 

hasonlóképpen:

ember ember hátán stb.

Kötőjellel írjuk viszont az olyan módosított alakú szóismétléseket, melyeknek tagjai közül az egyik nem él önállóan:

örökkön-örökké, 

réges-régi, 

körös-körül, 

unos-untalan,

végestelen-végig, 

nőttön-nő stb.

99. A túlzófok kifejezésére használt leges- előtagot egybeírjuk a felsőfokú melléknévvel: legeslegjobb, legeslegnagyobb, legeslegszebb stb.