A szövegformák stilisztikája – bevezető

dr. Benczik Vilmos tanár úr

A minap írással foglalkozó ismerőseim körében hangzott el a kérdés: 

Novellákban vagy regényekben (prózai szövegekben) milyen technikai módszerekkel tudjuk megoldani a szereplők gondolatainak leírását, hogy elkülönüljön?

Mondanom sem kell, rögvest bősz kutatásba kezdtem, hogy a témát minél alaposabban körüljárva, tudjak segédanyagot adni az érdeklődők számára. 

Így akadtam rá egy több részes összeállításra, ami tulajdonképpen az ELTE egyik tanárának munkája. Őszinte örömömre szolgált a felfedezés, mert ilyen mélységben még én magam sem találkoztam ezekkel a nagyon fontos és hasznos információkkal, ezért bízom benne, hogy most, immár a közlést megelőző hosszadalmas előkészületek befejeztével, minden kedves olvasómnak hasznára fog válni.

Szövegformák stilisztikája I. – Az elbeszélés (narráció)

Az elbeszélés (narráció) az irodalom alapvető, legrégebbi szövegformája. Jellemző vonása az időbeliség: cselekedeteket, történéseket beszél el. Ebből adódóan legfőbb vonása a dinamizmus, a mozgás, a változás.

Szövegformák stilisztikája II. – A beszéd elbeszélése

Külön kategóriát képez az az eset, amikor az elbeszélő által elbeszélt cselekedet maga is beszéd. (A beszédtevékenység is cselekedet!) Az elbeszélt beszéd természetesen belső is lehet.

Külső beszéd elbeszélésére mind az öt alfaja előfordul, belső beszéd elbeszélésére azonban az egyenes beszéd csak igen ritkán használatos (belső monológ).

Szövegformák stilisztikája III. – A leírás

III. 1. A leírás általános jellemzői

Az irodalmi ábrázolás másik alapformája, amellyel egy jelenséget, tárgyat, személyt, ezek állapotát vagy az ezek közti viszonyokat, összefüggéseket az író tulajdonságaik felidézésével jellemzi.
Az (időbeli és dinamikus) elbeszéléssel szemben a leírás tipikusan térbeli és statikus jellegű. Jellemző érzékszervi dimenziója a vizuális. A befogadóra nagy terhet hárít, mert a megértéshez a teljes nyelvi anyag minden elemét belső képpé kell összeraknia. Mivel a leírás az elbeszélésnél jóval távolabb esik a nyelv alapfunkciójától, a jó leírás elkészítése számottevő nyelvi leleményt igényel, tehát a stílus szerepe a leírásban meghatározó.