| A tévékultúra gyarlóságai |
Mai bejegyzésem alapjául szolgáló cikk
A tévékultúra gyarlóságai címmel "jól megmondja", én mégis igyekeztem visszafogottan fogalmazni a címben. A témát a WikiSzótár.hu szerkesztői karolták fel, és mivel hírlevelük végén engedélyt adnak a cikk változatlan terjesztésére, élek is a lehetőséggel.
Nyelvi nyomor - a tévékultúra gyarlóságai II.
Mostani hírlevelünkben egy még gyakoribb hibával foglalkozunk. Sokfelé látunk olyan kifejezéseket, amik teljesen zavarosak, amiket olvasva furcsa érzésünk van: "Micsoda? Mit akar ez mondani?" (Magyarán szólva: "magyartalan".)
Néhány példa az ilyen helytelen mondatokra:
"A helyiség téli időszakban fűtött!" (Ugyan mit fűtött a helyiség a téli időszakban?!)
"A fal frissen festett" (Vajon mit festhetett oly frissen az a fal?!)
A dologban az a vicces, hogy épp a nyelvi "stílusjavítás" céljából terjedt el ez az otromba magyartalanság: a szenvedő (passzív) szerkezettel megfogalmazott mondatokat akarták így "javítani". Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy botcsinálta nyelvész, vagy talán egy alulképzett tanár, aki sohasem értette ezt, nem is nézett utána, így tévesen azt hirdette, hogy a szenvedő szerkezet "undorító germanizmus". Nem akarta azt hallani, hogy "A helyiség be van fűtve", vagy hogy "A fal frissen festve". Rögeszméjének elégtelenek és vizsgán buktatások sorával adott nyomatékot.
Márpedig ezeket a gondolatokat is közölni kell valahogy! Mivel alulképzett volt, eszébe sem jutott, hogy másképp is mondhatnánk: "A helyiséget téli időszakban fűtjük", esetleg: "Fűtünk!", illetve "A falat frissen festették" vagy akár egyszerűen: "Vigyázz, festék!" Nem, e mesebeli szaktekintély (hiszen alulképzett, de végtelenül öntelt volt) határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy a neki nem tetsző kifejezési formát egy még rosszabbra cserélje.
Mi is a baj a fenti mondatokkal? Csupán annyi, hogy zavarosak! (Épp úgy, mint kiagyalójuk gondolkodása.) Amit ennek tisztázásaként érteni kéne, az a cselekvő (aktív) szerkezet, és a szenvedő (passzív szerkezet).
A cselekvő szerkezetnél tudjuk, hogy ki végezte a cselekvést: benne van a mondatban, vagy már előtte elhangzott. (Például: "Jani festette a falat. A kertész gödröt ásott. Két dolgozó végzi a munkát.") A szenvedő szerkezetnél nem tudjuk, hogy ki tette, többnyire nem is fontos. ("A fal le van festve. A gödör ki volt ásva. A munka el lesz végezve.")
Használunk hasonló formát melléknévként is. Például: "lefestett fal, kiásott gödör, elvégzett munka" (figyeld meg, hogy az első szó mindegyik kifejezésben melléknév, hiszen az utána következő főnevet pontosítja: milyen fal?, milyen gödör?, milyen munka?) Nos, innen már csak egy lépés, hogy ezeket alaposan összezagyválva, kifordítva megszülessenek a nyelvi nyomor ilyen záptojásai, mint: "A gödör kiásott", "A munka elvégzett", vagy "A program törvényvédett!" (Brrrr.)
(Igen, igazad van, vannak kivételek, amiket már megszoktunk. De azok miatt még nem szükséges, hogy ezt a nyelvnyomorítást más kifejezésekre is kiterjesszük, általánosítsuk.) Ezeket szépen, magyarosan is el lehet mondani. Próbáld meg a fenti példák alapján, biztos sikerülni fog! Olyan szép ez a magyar nyelv! Miért ne használnánk úgy, ahogy nagy elődeinktől örököltük: helyesen!
Nyelvi nyomor - a tévékultúra gyarlóságai III.
Mostani számunkban a nagyokosok magyartalanságáról lesz szó, akik összekeverik a nyelvtant a számtannal. Azokról, akik tanultak pár szót németül vagy angolul (de garantáltan nem tudnak jól e nyelveken), és azt hiszik, hogy elég csak pár szót ismerniük, és a magyar szavakra is változatlanul használhatják az idegen nyelvtan szabályait. (Példaként már említettük a filléres szappanopera-fordításokat.)
Az ő szokásuk összekeverni az egyes és többes számot, tőlük hallani ilyen torzszülötteket: Jancsi és Juliska az erdőben sétáltak. (Helyesen így hangzana: Jancsi és Juliska az erdőben sétált.) A magyar nyelvben nagyon egyértelmű szabály van erre: egyes számú alanyhoz egyes számú ige tartozik. Szó sincs darabszámról, "és"-ről. Csak ez számít: milyen a nyelvtani száma (nem számtani darabszáma!) az alanynak. Ezeket egyeztetni kell! Helytelen a "két gyerekek", helytelen a "két gyerek mennek". Az más nyelvek nyelvtana!
Nézzünk néhány helyes példát (valójában ugyanazt a mondatot, hogy könnyebb legyen átlátni):
- Jancsi az erdőben sétál és Juliska is az erdőben sétál. (Nem "-nak"!)
- Két gyerek az erdőben sétál. Egy fiú és egy lány az erdőben sétál. (Ez még mindig két DARAB személy, észrevetted?)
- Száz fiú, száz lány, és rengeteg szülő az erdőben sétál.
- Jancsi és Juliska az erdőben sétál. (Még mindig nem "-nak"!)
Semmi köze az alany darabszámához! Csak az számít, hogy az alany milyen nyelvtani számÚ (nagy Ú-val, hogy még a tisztelt nyelvnyomorítók is értsék.)
Kevés lehetőség van: egyes számÚ alany egyes számÚ ige. Akárhány egyes számÚ alany az még mindig egyes számÚ ige. Egyes számÚ alany és még egy egyes számÚ alany egyes számÚ ige. Csak a többes (nyelvtani) számú alanyhoz jár többes számú ige. (Például: "A gyerekek az erdőben sétálnak.")
A gond itt sem a szép hangzás, vagy a nyelvtani szabályok érdekvédelme. A gond, hogy az ilyen zagyva beszéd összezavarja a gondolkodást! (Talán épp ezért beszélnek így, akik már összezavarodtak?!...)
Sajnos az előző hírlevélben említett hibához hasonlóan ez is a sokszori hibás használat hallatán terjed. Nem csak a tévében! Az egyik főbűnös például a vasút hangosbemondó automatája. Nap mint nap ezerszám mondogat ilyeneket: "A vonat csak Győr és Sopron állomásOKon áll meg." Nos, ha volna több Győr és több Sopron is, akkor helyes lehetne a mondat de nincs! Csupán egy-egy van belőlük. Csak egy ostoba gép ismételget egy hozzá nem értők által hibásan lefordított programot.
Semmi okunk, hogy a magyar nyelvet igazítsuk hozzá egy szégyenletes selejtmunkához. Épp fordítva: ideje volna, hogy a tisztelt vasúttársaság javítson hibás programján, illetve ki-ki a maga hibáján.
