SZÓÖSSZETÉTELEK: Egybeírás, különírás (MHSz 138.)

138. Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek hosszú szavak.

Ezeket bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek.

A két egyszerű közszóból alakult összetételeket egybeírjuk:

asztallap,
felezőegyenes,
matematikatanítás,
nitrogénasszimiláció,
paradicsomsaláta,
televíziókészülék,
teljesítménynövekedés stb.

De: sakk-kör stb. (Vö. 62.)

A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat:

cseppkőbarlang,
gépkocsivezető,
ivóvízellátás,
készruhaáruház,
pénzügyőrlaktanya,
rádiószaküzlet,
úttörővasút,
nyersolajmotor,
rendőrjárőr,
barnakőszénkoksz,
mértékegységrendszer

A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már többnyire kötőjellel tagoljuk két fő összetételi tag határán:

csapatzászló-avatás,
dokumentumfilm-bemutató,
könyvritkaság-gyűjtemény,
tornász-csapatbajnokság,
munkaerő-nyilvántartás,
foszforműtrágya-gyártás

Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással elkerülhetők: 

tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, 

gépkocsivezető-tanfolyam = gépkocsi-vezetői tanfolyam

Az úgynevezett szótagszámlálás szempontjai a következők:

Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát kell érteni:

cserépedénygyártás, 

cserépedénygyártásnak, 

cserépedénygyártásban; 

honvédemlékmű, 

honvédemlékműveink

A származékszók képzőeleme azonban beleszámít a szótagszámba:

kerékpárjavítás,

kerékpárjavításokat;

élelmiszerkészlet,

élelmiszerkészletüknek;

de: kerékpár-javítási, (bőséges) élelmiszer-készletű

Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi tagnak:

előadó-művészet,
kölcsön-visszafizetés

de: befogadóképesség, állománykiegészítés