Adalékok a „mutasd, ne mondd” szabály alkalmazásához
E szabály alkalmazásával kapcsolatban itt és most az általános jelzők fölösleges használatára hívják fel a figyelmet (pl. jóképű, vonzó, hatalmas, ostoba, vicces stb.), amelyek az olvasó előtt semmi konkrétumot nem tárnak fel, és nem segítenek egy leírt dolog elképzelésében. Hogyan vicces? Mitől jóképű?
Tanács: minél több érzékszervet vonjunk bele a leírásba az erőteljesebb hatás eléréséhez.
Ehhez kapcsolódik az a tanács is, hogy a puszta információközlésen túl sokkal meghatározóbb és fontosabb a hangulatteremtés.
Egy regényben az olvasó érzékeire való hatással érjük el, hogy az olvasót magával ragadja a szöveg, a regény világa, a cselekmény és az érzelmek sodrása.
Az író a történet világa és az olvasó között egyfajta összekötő elemként működik, az írónak kell az olvasó érzékszerveit helyettesíteni, ezért fontos, hogy vizuálisan ragadjunk meg jeleneteket, természetesen a többi érzékszerv bevonásával.
Az író feladata nem pusztán a tudósítás, hanem az, hogy olvasót a regény világába helyezze át.
Többfunkciós bekezdések
Írásunk színvonalát jelentősen megemeli, ha egy-egy bekezdést nem korlátozunk csak a helyszín, csak a karakter stb. kizárólagos bemutatására, hanem például egy leírásban támpontokat kapunk az egyes karakterek gondolkodásmódjáról is, tehát, ha minél erőteljesebben kihasználjuk a bekezdés összes funkciójának kiaknázására a lehetőségeket.
Tanácsok a szöveghúzás megkönnyítésére
Nehéz, de az író számára fontos feladat meghatározni, mi tartozik a történethez és mi nem: a regényírásnál is szem előtt kell tartani a lényeget, amiért a mű írásába tulajdonképpen belekezdtünk. A túl sok mellékszállal és fölösleges részlettel dúsított történetben csattanó könnyen elsikkad.
A szakértő szerint a cselekményhez szervesen nem kapcsolódó részeket aszerint kell megtartani vagy kihúzni, mennyiben szolgálják az elérendő célt, vagyis tudni kell, honnan hová tartunk.
Ha egy leírással vagy párbeszéddel kapcsolatban problémánk adódik, és nem tudjuk meghatározni, hogyan hajtja előre a cselekményt vagy segít az olvasónak a karakter motivációinak megértésében, akkor valószínűleg fölösleges rész, és jobb, ha megszabadulunk tőle.
Ha tehát meg tudjuk határozni egy jelenet funkcióját, ha tudjuk, mi célt szolgál, akkor azzal is tisztában vagyunk, hogyan írjuk át a történet anélkül, hogy a történet ne sérüljön.
Bár azt meghatározni, mi a jelenet funkciója, nem mindig könnyű, de egy író részéről ennek megállapítása alapkövetelménynek is tekinthető.
Információadagolás
Végül néhány gondolat az információadagolásról. Erről is volt már szó korábban, miszerint híres írók szabályként állítják fel, hogy „Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie azzal, mi miért és hol történik, hogy ha netán az egerek megrágják az utolsó lapokat, maga is befejezhesse a könyvet”.
Az ehhez kapcsolódó szakértői tanács szerint, egy-egy fontos információ visszatartásának mindig legyen logikus magyarázata. Vajon a csattanóhoz valóban fontos, hogy az olvasó csak az utolsó pillanatban szerezzen tudomást róla? Azt javasolják, hogy csupán a meglepetés kedvéért ne halogassuk az információ megadását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése