Ingadozó kiejtésű és a kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek

A magyar helyesírásban a közneveknél általában a kiejtés szerinti írásmód érvényesül: úgy írjuk, ahogy mondjuk, és úgy ejtjük, ahogy le van írva.
Ám a kiejtésnek saját normái vannak, amelyek nem mindig egyeznek meg a helyesírás normáival. 
Ha egy szót nem az írott alakjának megfelelően ejtjük, ott nem feltétlenül hibás ejtésről van szó - írja a Wikipédia.
A helyesírás szempontjából viszont ennek az a lényege, hogy nem árt tisztában lennünk a helyesírás szabályaival, amelyeket az ejtési különbségek ellenére, egységesen kell alkalmazni.


Hasznunkra lehet egy lista, amely tartalmazza az eltérő írásmódú és ejtésű szavakat,  hogy amikor a fülünkre nem támaszkodhatunk, segíthessen a szemünk és az emlékezetünk.

Lássuk először az elméletet!

Az alábbi bejegyzésben a Wikipédia cikkének számomra leghasznosabb részleteit emelem ki, a teljes cikk a linkre kattintva olvasható:  Ingadozó kiejtésű és a kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája

A cikk nem foglalkozik a magyar családnevek eltéréseivel, az idegen szavak írásával, valamint a ragozott és összetett alakok írásmódjával sem (amelyek gyakran nem tükrözik a hasonulásokat, rövidüléseket és összeolvadásokat), bár ezeket sok esetben szintén a kiejtéstől eltérően írjuk. )

Mennyiségi eltérések

* 1. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben elfogadottnak számít,

* 2. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben nem számít elfogadottnak.

E két csoport tagjai között nem mindig húzható éles határvonal. Az „elfogadott” kategória egyik szélén olyan szavak állnak, amelyeket következetesen, elterjedten és általános jelleggel az írástól eltérően ejtenek (például t[i]zes); másik végén pedig olyanok, ahol az írásnak megfelelő és az írástól eltérő kiejtés egyaránt előfordul, de mindkettő elfogadottnak számít (például küzd vagy k[ű]zd). A „nem elfogadott kategória” legalább ilyen széles sávot ölel fel: egyik végén (ill. a teljes skála közepén) vannak azok az ejtésváltozatok, amelyek a köznyelv beszélőinek körében is előfordulnak, a másik végén pedig olyan ejtésváltozatok szerepelnek, amelyeket társadalmilag a hibás ejtés típuspéldáiként tartanak számon, ezért stigmatizáltnak mondhatók (például [kőrut], [póstás], [ellem], [köppeny]).

Kétes esetekben a Magyar kiejtési szótár lehet irányadó (ISBN 9632826450).

Magánhangzók időtartama

A zárt magánhangzók (i/í, u/ú, ü/ű) hosszúságánál fordul elő a legtöbb eltérés a kiejtés és az írás között.

Hosszan írt, röviden ejtett hangok

	1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
Í	tízes, ígér(et), ítél, kímél, kísér, kísért, kíván(ság), kíváncsi(ság), színház, színész, vízi (-ló stb.), (meg)szelíd(ül), ízület, ízlelés, megbízatás, hígít, színes és (ki)színez, híradó, hídi, szíves(en/ség), nyírat, okarína, síel, mínusz, presztízs (vö. AkH. 21., AkH. 27. a)) -ÍT képzővel: bővítés, szakítás, tanít(ás/ó), gyógyít(ás), újító, nagyító, kicsinyítő, hígító (!), ízelítő, takarító, rövidítés stb. (vö. AkH. 34.)	zsíros, írnok, írogat, bíbic, csípő, diszciplína, tímár, hínár, papír, hízeleg
Ú	húszas, újság, labdarúgó, úti [kalauz stb.], húzogat, tanú(sít/skodik), zúzmara, gyújtós és gyújtogat, nyújtózik, nyúlkál, húzgál, egypúpú, fúj(tat/dogál), úszkál és úsztat, szúnyog, immúnis, súrlódás (vö. AkH. 21., AkH. 27. a)) szó végén: tanú, koszorú, [ló]arcú, odú, aszú, kátyú, búcsú, gnú (vö. AkH. 23., AkH. 24.)	csúszkál, stúdió, kandúr, pandúr, búza, csúnya, gúnár, gúnya, hiúz, túzok, fakúsz
Ű	bűnhődik, tűzi(játék stb.), gyűjtemény, tűzdel, zsűri (vö. AkH. 21., AkH. 27. a)) szó végén: sűrű, fésű, gyűrű, szörnyű, szérű, nedű, gyepű, valószínű(leg) (vö. AkH. 23., AkH. 24.)	miniatűr, (mani/pedi)kűr, gyűlöl
Ó	kórház, óvoda, szupernóva, ómega, rubeóla, kóstol(ó)	alól
Ő	bölcsőde, őrs, (nyelv)őrző, később	bőrönd, előtt, felől

Megjegyzés: a nüánsz szót az MHSz., az OH. és a Magyar értelmező kéziszótár (1972) szerint is á-val kell írni, noha jobbára a-val használják.

Röviden írt, hosszan ejtett hangok

	1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
I	mindig, dinár, moszkitó, dinó, (meg)birkózik, vijjog, hizlal, beirat(ás/kozik), (szino/homo/antago)nima, biztat, hirdet(és), nyilván, nyilvános, irkál, (rovar/szellem)irtó, naiv, irigy, pacsirta, cukkini, pi, csibor, Aliz, bulimia, londiner Görög betűk neve: kszi, pi, fi, khi, pszi	csipkelődés, kibic, sima, mitikus, nyirbál, hivatás, vigad/vigasság, szolid, irdatlan, sima, szerviz, dicsér, finom, irigy, kiváló, papiros, Tibor, palesztin
U	bura, unió, bujdosik, bujkál, bujtogat, rugdos, sugdos/sugdolózik, turkál, gyullad, fuldoklik, juj, turizmus/turista, barrakuda, jura (vö. AkH. 27. a))	ujjong, ludas, utál, emu, kakadu
Ü	szürcsöl, türtőztet, überel	büntet, gyürkőzik, szüntet, füzér, tüntet, üzér, szüzek, menü, revü, becsüs, parfüm, csüd
O	árboc, Korea	utolsó, lakos, bogáncs, (el)odáz, posta Képzett idegen szavak: ironikus, periodikus, allegorikus, szimbolikus, harmonikus, szuperszonikus, katalogizál, katasztrofális, szimfonikus stb. (vö. AkH. 28.)
Ö	elöljáró, szövöde, böjt	ördöngös, regös, bögöly, körönd, körút, öv, pöröly, rökönyödik, öre <északi váltópénz>

Lásd még: A magánhangzóhossz terén eltérő szavak (paronimák) listája

Mássalhangzók időtartama

Hosszan írt, röviden ejtett hangok

 

1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
Magyar és meghonosodott szavak
állat, guggol, frissesség, elhesseget, eltussol stb. Névmások: ahhoz/ehhez, a/efféle, a/effajta, a/ekképpen	uzsonna/ázik, szalonna, szakáll, forr, istálló, fellebbez, fullánk, kizsuppol LL tövű igék: mállik, pállik, sokall, sugall, rühell stb.
Idegen szavak
FF: differencia, paraffin KK: akkumulátor, akkreditál LL: intelligens/-cia, kolléga, protokoll, klorofill, hallucinál, milli(méter/liter), futball(ista), cellulóz, millió, milliárd, helló NN: kannibál, konnektor RR: korrigál, arrogáns, irritál SSZ: masszíroz, asszisztens/asszisztál TT: attrakció, frottír Egyéb: apparátus Több eltérés: aszimmetrikus	offenzíva, barakk, barokk, akkord, kakukk, overall, ballon, ellipszis, millennium, krepp, horribilis, bizarr, bross, kontroll, asszimilál

Röviden írt, hosszan ejtett hangok

1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
Magyar és meghonosodott szavak
öcs, egy és egyesült, szíjaz, lehelet, loval, hulahopp(karika), menyegző, kisebb, lesz, csat, szutyongat, önálló stb. DE: eggyel, eggyé (-val/-vel és -vá/-vé ragos alakja kettőzve íródik)	agancs, bakancs, cikázik, csalán, díj, egyéb, éj, elem, heg, hegeszt, hej (indulatszó), héja, hokedli, köpeny, lábad, múlik, nokedli, nyílik, nyúlik, önálló, pukedli, szalag, szíj, szőlő, telik, ukmukfukk, cikcakk, vajon, ványad, restelkedik, minél
Idegen szavak
rafia, ventilátor, aligátor, (auto/mono/holo/dia)gram, plusz, csembaló, kipufogó DE: gramm, kilogramm 2 m-mel	kapucsínó, puding, rafinált, silabizál, mamut, vatelin, dzsip, klub, klip, biliárd (az asztali játék neveként), briliáns, flanel, konkurens/-cia és konkurál

Röviden írt, hosszan ejtett [dz] és [dzs]

A dz és dzs hangokat magánhangzó után a sztenderd kiejtésben mindig hosszan ejtik, írásban viszont szótőben mindig röviden kell írni.

Szótő belsejében hagyományosan a hosszan ejtett dz hangot is röviden írjuk, például bodza, edz(ő), madzag, pedz(i) (AkH. 88.).

A dzs hangot szintén nem kettőzzük szótő belsejében, még ha hosszúnak is hangzik, például bridzs és bridzsel, dodzsem, maharadzsa, menedzser, lodzsa, hodzsa, tádzsik, Tádzsikisztán (AkH. 88.). (Toldalékhoz kapcsolódva azonban jelöljük a mássalhangzó nyúlását, például briddzsel: a bridzs kártyajátékkal.)

Lásd még: A mássalhangzóhossz terén eltérő szavak listája.

Egyéb esetek - hangok nem szokványos jelölése az írásban

Ly-nal írt [j]

A [j] hangot számos szónál az ly betűvel jelöljük (vö. AkH. 89.):

király, gólya, folyó stb.

Ch-val írt [h]

A [h] hangot egyes szavakban hagyományosan ch-val írjuk:

achát, almanach, anarchia, archaikus, archívum/archivál, bacchánsnő, bacchanália, barkochba, cech, hipochondria, jacht, krach, lichthof, malachit, matriarchátus/patriarchátus, mechanika/us, monarchia, orchidea, pech, pszichológus/ia, sarlach, strichel, szacharin, technika/us, technológia stb. (AkH. 204.).

Tulajdonnevek

Achilles (szóösszetételekben, máskülönben Akhilleusz), Bacchus stb.

X-szel írt [ksz] és [gz]

Az [ksz] hangkapcsolatot túlnyomórészt az x betűvel jelöljük, például

anorexia, bauxit, bórax, cellux, exhumál, export, expressz, extra, fix, fixíroz, filoxéra, foxi, foxtrott, luxus, maximum, mixer, multiplex, oxigén, reflex, reflux, szaxofon, szex(uális), taxi, textil, xilofon.

Nevekben szintén: Félix, Xavér stb.

Bizonyos szavakban azonban a ksz írásmódot használjuk:

anziksz, boksz(ol), bokszer, buksza, bukszus, dakszli, eksztázis, fakszimile, fakszni, fukszia, fukszin, gikszer, iksz, krikszkraksz, pikszis, suviksz, vikszel/-es (AkH. 204.), valamint például Szekszárd helység nevében.

A [gz] hangkapcsolat ezzel szemben például egzakt, egzaltált, egzotikus, egzisztencia.

Kivételek azonban itt is akadnak: exegézis, exogámia, hexameter stb. (AkH. 204.).