A vonatkozó névmásokról bővebben: aki, ami, amely, mely

Az AKI, AMI, AMELY, MELY vonatkozó névmások 
használatához kapcsolódó legfontosabb szabályok


(1) Az "aki"-t kizárólag személyekre utaló kifejezésekhez kapcsoljuk. 
Például: 
"Péter, aki különben nem érdeklődik ilyen dolgok iránt…"; 
"A FIFA elnöke, aki tegnap Budapestre látogatott…"; 
"Ők, akik mindig is amellett kardoskodtak, hogy…".

Nem használható vonatkozó névmásként az "aki" több emberből álló csoportot jelentő főnevek után, mint például család, vállalat, vállalkozás, cég, iroda, részleg, egyetem, tanszék, csapat, minisztérium, bizottság, egyesület, társasház, képviselet, stb. Ilyen csoportfőnevek után használjuk inkább az "amely(ek)" vagy a "mely(ek)" megfelelő alakját.

(2) Az "ami" sajátos átmenet a vonatkozó névmás és a kötőszó között. Felfogható úgy, mint ami nem egy konkrét főnévre vagy névmásra vonatkozik, hanem egy egész mondatra (a benne kifejeződő gondolatra), 

ugyanakkor felfogható úgy, mint az "és" kötőszóból és az "ez" névmásból összetett kifejezés, mivel pontosan ugyanazt jelenti, mint az "és ez", például a következő mondatban:

"A szomszédom egész nap elektromos gitáron gyakorol, ami számomra több, mint elviselhetetlen".
Ez a mondat nem többet és nem kevesebbet jelent, mint a következő:
"A szomszédom egész nap elektromos gitáron gyakorol, és ez számomra több, mint elviselhetetlen".
Az "ez" itt az előtte álló egész mondatra utal, vagy ha úgy tetszik a benne kifejeződő tényre vagy gondolatra: arra, hogy a szomszéd egész nap elektromos gitáron gyakorol. Nem vonatkozik konkrétan sem a szomszédra, sem a napra, sem az elektromos gitárra - ha ezekre akarnánk visszautalni, vonatkozó névmást kellene használnunk ("amely"-t vagy "mely"-t) -, hanem az említett egészre. 
Az ebben az értelemben használt "ami" soha nem helyettesíthető "mely"-jel vagy "amely"-jel.

(3) Amely(ik) és mely - elhagyhatatlan főnévre vagy névmásra vonatkozó névmások

A vonatkozó névmások szerepe az, hogy vonatkozó mellékmondatot kapcsoljanak egy főnévhez vagy névmáshoz. Ezért nem hagyható el mellőlük sem a főnév vagy névmás, sem a mellékmondat. 
Például:
A nyomozó felmutatta a bűnjelet, melyet élete kockáztatásával szerzett meg.
Főnév: bűnjelet
Vonatkozó névmás: melyet
Mellékmondat: élete kockáztatásával szerzett meg

Egy másik példa:
Csak azt tedd be, amelyik nincs megkarcolva.
Névmás: azt
Vonatkozó névmás: amely(ik)
Vonatkozó mellékmondat: nincs megkarcolva

Fontos tény, hogy amikor az utóbbi mondatban névmást használunk, érezhetően kiegészíthetnénk a mondatot 
egy megfelelő főnévvel, például "poharat"-tal, vagyis:
Csak azt a poharat tedd be, amelyik nincs megkarcolva.
Csak valamilyen tárgy lehet megkarcolva, egy tárgyat pedig pontosabban főnévvel tudunk megnevezni.
Az "amely" illetve a "mely" egyetlen ilyen esetben sem cserélhető föl "ami"-vel.

(4) Az "ami"-nek van egy további használata, amely nagyon emlékeztet az igazi vonatkozó névmásokéra. Például:
Az, amit el fogok mondani, maradjon köztünk.

A felszínen úgy látszhat, mintha az "ami" itt ugyanolyan vonatkozó névmás lenne, mint az "amely" vagy a "mely", ez azonban nincs így. Egyrészt az "az" elhagyható anélkül, hogy a mondat értelme megváltozna.
Amit mondani fogok, maradjon köztünk
Másrészt nem tehetünk főnevet az "az" után anélkül, hogy meg ne változtatnánk a mondat értelmét. 

Például:
Az a tény, amelyet el fogok mondani, maradjon köztünk
Ez a mondat nyilvánvalóan nem azt jelenti, mint az előző. Az előzőben szándékosan nincs leszűkítve, hogy miféle dolog az, amit el fogok mondani: amit el fogok mondani, bármi lehet, amire értelmesen azt mondhatjuk, hogy maradjon köztünk-tény, esemény, történet, gondolat, elgondolás, ötlet, stb. Hogy melyik a sok közül, azt ebben a mondatban szándékosan úgy kezeljük, mint olyasmit, ami nem fontos.

Összegzésképpen hasonlítsuk össze ezt a két majdnem azonos példamondatot:

Az, amit el fogok mondani, maradjon köztünk.

Az, amelyet el fogok mondani, maradjon köztünk.

Az első esetben az "Az" után szándékosan nem is akarunk használni semmiféle főnevet . 
A második esetben csak azért nem használunk az "Az" után főnevet, mert hallgatónk (olvasónk) számára már nyilvánvalónak tekintjük, hogy miféle dolog az, amely maradjon köztünk: történet, esemény, ötlet stb. 
A két szerkezet egymással nem felcserélhető, ennek következtében az "ami"-nek és az "amely"-nek itt is fontos megkülönböztető szerepe van, ezért ezek sem felcserélhetők egymással.