A regényírás szabályai... (1)

Az interneten sok hasznos és haszontalan segédeszközre bukkanhatunk, ha a regényírás alapvető szabályaival szeretnénk megismerkedni, ám mindegyik jó arra, hogy átgondoljuk, a mások által állított szabályok vajon a számunkra miről árulkodnak?

Az is lehet, hogy egyes javaslatok kiragadásával érdekes tanulmányokat szerkeszthetünk a magunk számára, csak a játék kedvéért.

Mi lenne például, ha megfogadnánk Elmore Leonard azon tanácsát, miszerint a párbeszédek leírásánál a mondta ige legyen a kifejezésmódunk alfája és omegája. Tehát ne használjuk a dünnyögte, lihegte, sóhajtotta, dadogta, figyelmeztette, hazudta stb. igéket?

Nos, igen, ezzel tehetünk egy kísérletet. Nekünk hogyan válik be ez a módszer, hogyan illeszkedik a saját írói stílusunkhoz, az írásunk világához? Színesíti, erősíti a kifejezésmódunkat, vagy éppen ellenkezőleg, monotonná teszi?

Vannak írók, akiknek beválik, másoknak pedig nem. Lehetne példákat gyűjteni kedvenc íróinktól az egyes tanácsok helytállóságának bizonyítására vagy cáfolatára (de ezt csak az tegye meg, akinek sok ideje van...).

Érdemes kipróbálni, a többi tanáccsal együtt...

A regényírás szabályai Elmore Leonard szerint

[Írásomban az eredeti cikket rövidített változatban teszem közzé, az eredeti a bejegyzés végén jelzett linkre kattintva érhető el.]

• Elmore Leonard első szabálya szerint sose kezdjük könyvünket az időjárási körülmények bemutatásával, főleg akkor ne, ha ezt a hangulatkeltés eszközeként szeretnénk alkalmazni. Az olvasók a karakterekre kíváncsiak, nem pedig az időjárásra.

• Kerüljük a prológust. Szerinte nincs annál bosszantóbb, ha az előszót követő bevezetőt egy prológussal kell folytatnia az olvasónak.

• A prológus általában egy előzményt vagy háttérsztorit mond el, és azt bárhol el lehet helyezni a regény során.

• Sose használjunk egyéb igét a „mondta / mondja” ige mellett a párbeszédek leírásánál. A mondta kevésbé tolakodóbb, mint a dünnyögte, a lihegte, a figyelmeztette, a hazudta igék.Szerinte a mondta ige mellett használt határozószó zavaró, és megszakítja a párbeszéd ritmusát.

• Gazdálkodjunk okosan a felikáltójelekkel, kettőt, legfeljebb hármat használjunk százezer szó leütése közben.

• Sose használjuk a hirtelen és az elszabadult a pokol kifejezéseket. Leonard szerint azok az írók, akik gyakran használják a hirtelen kifejezést, bőkezűen bánnak a felkiáltójelekkel is.

• Kerüljük a karakterek részletes fizikai leírását. Példának Ernest Hemingway-t említi, a Fehér elefánt formájú hegyek c. novellájában az egyetlen fizikai leírás ennyiből áll: „a nő levette a kalapját és az asztalra tette”.

• Kerüld a tárgyak és tájak részletes leírását – Elmore Leonard szerint ez alól Margaret Atwood kivételt képez.

Végül pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ki kell hagyni minden olyan részt, amit az olvasó legszívesebben átugrana. Gondolkozzunk az olvasó fejével, és hagyjuk ki azokat a hosszú prózai bekezdéseket, ahol a szavak egybefolynak az olvasó szemei előtt.

(A cikk eredeti szövege itt olvasható)